XVI. tétel Páratartalom, telítettség, harmatpont. Földmágnesség. Felső-, közép- alsószakasz jellegű folyók munkaképessége és az elvégzendő munka, folyók felszínformálása. Páratartalom: a levegő állandóan tartalmaz vizet. Minél magasabb a hőmérséklet, annál több vízgőzt tartalmazhat. A légkör vízgőzmennyiségét g/m3 fejezzük ki, ez a tényleges vízgőztartalom. Harmatpont: az a hőmérséklet érték, ahol a levegő telítetté válik, ill. eléri a 100%-os nedvességtartalmat. Telítettség: akkor beszélünk róla, ha 1m3 levegőben annyi vízgőz van, amennyit befogadhat. A földet mágneses tér veszi körül, a mágneses teret a földmagban lévő vastartalmú fémolvadékok áramlásai keltik. A mágneses és a földrajzi pólusok nem esnek egybe, a különbségüket mágneses deklkinációnak (elhajlás) nevezik. A belső áramlás miatt a mágneses tér, így a pólusok is változtak a földtörténet során. A. A folyók a hordalékok szállításával alakítják medrüket, a munkavégzésük függ a meder esésétől, ill. a folyónak a vízhozamától. 3 szakaszjelleget különböztetünk meg: A. Bevágó szakasz: felső szakasz jellege, ez általában a hegységre jellemző. A nagy sebességgel áramló víz pusztítja a meder alját és falát, a képződő hordalékokkal folyamatosan mélyíti a medrét. A meder v alakú, a folyó pedig ezen a szakaszon rendszerint nem hajózható. B. Oldalazó szakasz: mérsékelten lejtő területeken alakul ki, a folyó a hordalékát még képes elszállítani. Általában széles völgyben kanyarog, a meder alakja aszimmetrikus, általában hajózható. C. Feltöltődő szakasz vagy alsó szakasz jelleg: kis lejtésű területeken jellemző. A folyó a hordalékát folyamatosan lerakja, zátonyokat, szigeteket épít. Folyamatosan tölti, építi a felszínt. A meder tál alakú, maga a folyó pedig kotrással hajózható. D. A folyók szakaszos jellege nem állandó. A szakaszjelleg változásai a folyóteraszok. E. A hegységekből kilépő folyók a hegység lábánál törmelékkúpokat építenek. (Tk. 153. o.)