XIV. tétel A) A légnyomás, szél, nagy földi légkörzés. B) Fiatal lánchegységek. C) A földrajzi övezetesség kialakulása, szoláris övek. A. Légnyomás: a felszín 1cm2 nehezedő levegőoszlop súlya. A mérésére a barométert használjuk, a mértékegysége a hPa (hektopaszkal). A légnyomás állandóan változik, a magasság növekedésével csökken. Az azonos légnyomású pontokat összekötő vonal az izobár vonal, ez magas vagy alacsony nyomású területeket foghat össze. Szél: a felszínnel párhuzamosan áramló légnyomás. Mindig a magas nyomású helyekről áramlik az alacsonyabb nyomású helyek felé. Arról az irányról nevezzük el a szeleket, amelyik égtájról fújnak. Az szél irányát befolyásoló tényezők: 1. a súrlódási erő, ami a felszín közelében hat 2. a kitérítő erő, ami a föld forgásából adódik (Coriolis-erő). A szél mérésére a Beaufor skálát használjuk. Nagy földi légkörzés: a légkör két részében határozzuk meg: I. A magas légkörében, a troposzféra felső határán. Ezen a területen az egész Földön a nyugatias szelek uralkodnak, a legerősebb szelek a 30 - 60? szélességi fokok között alakulnak ki. Ezeket futó áramlatoknak nevezzük (jet stream). II. A földközeli légkörrétegben (általános légkörzés). Általános légkörzés alakul ki, ezek a külső nyomásövek közötti légcserét jelentik. A. Az egyenlítőnél alacsony légnyomás alakul ki a könnyű meleg levegő miatt, a sarkvidéknél magas légnyomás alakul ki a nehéz hideg levegő miatt, a légkörzés ezeknek a különböző nyomású levegőknek a légcseréjét jelenti. B. A 30. szélességi fokok környékén egy magas nyomású öv alakul ki, a 60. szélességi fokok környékén pedig egy alacsony nyomású öv alakul ki (Tk. 105. o.). C. 3 nagy szélrendszer alakul ki: D. a forró övezetben a passzát szél; E. a mérsékelt övezetben a nyugati szelek; F. a hideg övezetben a sarki szelek. A fiatal lánchegységek az ütköző lemezek mentén alakulnak ki. A fő felgyűrődési időszak a földtörténeti újidő harmadidőszaka. A földön ma két nagy fiatal lánchegység rendszer található: G. Eurázsiai hegységrendszer: 2 szárazföldi lemez ütközik. Tagjai: nyugat- keleti irányban: afrikai Atlasz-hegység, Pireneusok (Európa), Alpok, Appenninek, Kárpátok, Dinári-hegység, Balkáni-hegység, Kaukázus, az Iráni-medence peremhegységei, Hindukus, Himalája. H. Pacifikus hegységrendszer: I. Ázsia keleti partvidéke észak-dél irányban, két óceáni lemez találkozásakor létrejött szigetívek. Tagja: Japán szigetek és hegységei (szigetív típusú hegységei) J. Amerika nyugati részén végighúzódó, egy óceáni és egy szárazföldi kőzetlemez találkozásából keletkezett. Kordillerák (É-Amerika), Andok (D- Amerika). K. Felszínüket éles, csipkés hegygerincek és párhuzamos láncok alkotják. Közöttük mély szakadékos völgyek találhatók. Az éghajlatuk hűvösebb, csapadékosabb környezetüknél, rajtuk magassági növényzet alakult ki, a függőleges övezetesség érvényesül. Főleg színes- és nemesfémek érceiben gazdagok. L. A szoláris övek kialakulása a napsugarak beesési szögétől, ill. a nap évi járásától függ (sarkpontok, sarkkörök, ráktérítő, baktérítő, egyenlítő). Az egyenlítőn két olyan nap van, amikor merőlegesen esnek be a napsugarak, baktérítőn, ráktérítőn egy olyan nap van az évben, amikor pont merőlegesek a napsugarak, a sarkkörökön egy olyan nap, amikor nem kel fel, ill. amikor nem nyugszik le a nap, a sarkpontokon pedig féléves nappal-éjszaka váltakozás van. (Tk. 174. o.) M. Ezeket a szoláris övezeteket módosítják a felszín alakja, a domborzat, a tengeráramlások, a szelek.