3/A



            HAZÁNK KÖZÉPHEGYSÉGEINEK TERMÉSZETFÖLDRAJZI JELLEMZŐI



Dunántúli - középhegység:

A Balaton északnyugati sarkától  a  Duna  vonaláig  húzódó  hegység,  hazánk
egyetlen tájegysége, amely teljes egészében Magyarország területére esik.  A
kb. 200 km hosszú, délnyugat - északkeleti csapású  hegység  túlnyomó  része
középidei üledékekből áll.

Fontos éghajlatválasztó: az óceáni kisalföld és  a  kontinentálisabb  Alföld
között.

Mészkővidékein rendzinatalaj, a nem  kartszos  területeken  barna  erdőtalaj
alakul ki.

A középhegység szomszédságában az  éghajlat  hűvösebb  és  csapadékosabb.  A
kartszos területeken kialakult a felszín alatti  vízhálózat,  nagy  szerepet
játszik a környező települések vízellátásában.

Bakony: Árkos törések és medencék tagolják. A Veszprém és  Devecser  közötti
árok osztja a hegységet Északi és Déli  Bakonyra.  Veszprém  és  Nagyvázsony
köti törésvonal választja el a Balaton-felvidéket.
Északi-Bakony: kartszos fennsík,  legcsapadékosabb  rész,  itt  magasodik  a
Kőrishegy 709m, vadregényes völgye a Cuha-patak szurdoka.
Déli-Bakony: megjelentek a 3 - 4 időszak bazaltvulkáni  kőzetek  -  Balaton-
felvidék jellegzetessége. Bazaltkúpok: Badacsony, Gulács. A  bauxit,  mangán
és barnakőszén bányászat területe.

Vértes: A Móri-árkon túl a Dunántúli-középhegység a  Vértesben  folytatódik,
triász mészkő és dolomit építi fel. A Vértes peremein barnakőszén és  bauxit
telepek találhatók, nyugaton borvidék.

Velencei-hegység: A Vértestől a Zámolyi-medence választja el.  A  legidősebb
rész, gránittömege a karbon időszakból való. A hegység déli  részén  húzódik
a Velencei-tó árka.

Dunazug-hegység:  Vértes,  Gerecse,  Pilis  és  a  Budai-hegységből  tevődik
össze.
Pilis: 756m, triász üledékek alkotják
Gerecse:  633m,  jura  üledék  uralkodik.  A  hegység  peremén   barnaszenet
bányásznak.
Budai-hegység: 527m, Változatos kőzetfeltöltésű nagy természeti  értékekkel:
barlangok, források, fás hegyvidékek.




                                     3/B




                      NAGY-BRITANNIA TERMÉSZETFÖLDRAJZA




A szigetország északi partjait a jégkorban  keletkezett  fjordok  csipkézik,
délen az erős tengerjárás tágította, mélyítette  kikötővé  a  bővizű  folyók
torkolatát. Az észak atlanti áramlás miatt a telek enyhék,  a  tenger  sosem
fagy   be.   Az   óceáni   éghajlat   kedvez   a   zöldmező-gazdaságnak   és
állattenyésztésnek.   A   szigetország   nagyüzemi    mezőgazdasága    magas
színvonalú.


A Brit - szigetek két részre oszthatók:

Északon  (zöld  Anglia):  a  kristályos  és  átalakult  kőzetes  röghegység,
Pennine, Walesi, Checiot-hegység, és  a  kietlen  kopár,  szeles-ködös  Skót
felföld. Az óceáni éghajlaton a nyár enyhe, sok csapadékkal, ez  nem  kedvez
a földművelésnek, burgonya és árpa terem.
A táj arculatát zöld rétek, ligetek, fasorok határozzák meg  -  zöld  Anglia
Dús réteken tejgazdálkodás folyik, száraz  vidékeken  vágómarhát  hizlalnak,
hegyi legelőkön juhnyájakat tartanak.

A déli (sárga Anglia) részen termékeny talajjal  fedett  síkságok  terülnek.
Londoni   medencét   üledékes   kőzetekből   álló   lépcsős    dombvonulatok
szegélyezik. Az óceáni éghajlat  gyengül,  melegebbek  a  nyarak.  Szántókon
búza, cukorrépa terem - sárga  Anglia,  délebben  friss  zöldség,  gyümölcs.
Farmjai nagyok  és  jól  gépesítettek  -  70  hektár.  Brit  halászflotta  a
legnagyobb.

A hajózás korai kialakulásához a lombhullató erdők biztosítottak  faanyagot.

A szigetország alapvető élelmiszerekből majdnem önálló,  árpa  és  búza  még
exportra is jut.