Radioaktivitás

Egyes elemek  azon  tulajdonsága,  hogy  minden  külső  beavatkozás  nélkül,
radioaktív  sugárzás  kibocsátása  közben  elbomlanak,   és   más   elemekké
alakulnak. A természetes rádióaktivitás  a  természetben  előforduló  néhány
elemnek és izotópjainak tulajdonsága.  A  80-nál  nagyobb  elemek  rendszámú
elemek  és  néhány  könnyebb  elem  izotópjai  radioaktívak.   Mesterségesen
radioaktívak azok az elemek és elemek izotópjai, amelyek a természetben  nem
fordulnak elő, és  mesterségesen,  atommáglyában,  gyorsító  berendezésekben
atom robbanásakor, radioaktív  besugárzás  hatására  lezajló  magreakciókban
keletkeznek. A radioaktív bomlás sebességét a  felezési  idővel,  illetve  a
bomlási  állandóval  jellemezzük.  A  bomlás  sebessége  független  a  külső
tényezőktől. A radioaktív bomlásnál fellépő radioaktív sugárzás  3  fajtáját
ismerjük: alfa-béta-gamma sugarakat. Az  'a'  sugarak  kétszeresen  ionizált
héliumatomok, a  bomlás  után  kettővel  kisebb  rendszámú,  néggyel  kisebb
atomsúlyú elemet kapunk. A 'b' bomlásnál a neutrinó is kilép az anyagból.  A
mag atomsúlya az elektron kis tömege miatt nem változik,  rendszáma  viszont
növekszik. A neutron protonná vagy a proton  neutronná  alakul  át  elektron
kibocsátása vagy elnyelése révén. A 'g' sugárzás  igen  rövid  hullámhosszú,
nagy  energiájú,  nagy  áthatolóképességű  elektromágneses  sugárzás,  amely
mindig csak 'a' vagy 'b' sugárzással fordul elő. A  rádióakti  bomlás  által
keletkezett új elem gyakran ismét radioaktív. Az aktivitás mértékegysége  az
1 becquerel (bomlás/s).