XV. tétel Bőr eredetű, gerincvelői reflex: Gerincvelő reflex: érző idegsejt (a külvilágból jövő ingert felfogja), érző idegrost (az idegsejtből a hátulsó szarvba jutatja az idegsejt), gerincvelő központ (átadja az elülső szarvnak) mozgató ideg, harántcsíkolt izomszövet. Tisztán gerincvelői reflex lehet bőr eredetű (Babinski) és izomeredetű (térdreflex). A gerincvelő szürkeállománya a fehérállományt kötegekre osztja. A hátsó érzőpálya felszáll az agyba, az elülsők a leszállópályák (mozgató pályák). A. A nők sejtjeiben a két ivari kromoszóma egyforma, mindkettő X (genotípus XX). Férfiak esetében a sejtek két ivari kromoszómája különböző, az egyik teljesen megegyezik a nők sejtjeiben levő X kromoszómával, míg a másik ettől eltérő Y (genotípus XY). Ha az X kromoszómát tartalmazó petesejtet X kromoszómát tartalmazó hímivarsejt termékenyíti meg, akkor a zigóta genotípusa XX lesz, azaz női ivar fog kialakulni. Ha Y kromoszómát tartalmaz a hímivarsejt, akkor megtermékenyítéskor a zigóta genotípusa XY lesz, azaz hímivarú lesz az egyed. Mivel magyarázható, hogy csak nedves, párás helyen fordul elő haraszt, moha? Mohák: telepes szerveződés, nincs szöveti differenciálódás. Mohapárnákat alkotnak. A gyökerük csak rögzíti őket, az egész felületükön veszik fel az ásványi sókat és a vizet. Fotoszintézisre képesek, mert zöldek. Szaporodásuk: az egyik mohanövény tetején hímivar- a másiknak a tetején petesejt érik meg. Amikor megérik a petesejt, kémiai anyagot bocsát ki magából, ennek hatására a hímivarsejt egy vízcseppben úszva megy át a petesejthez. Ezt a szaporodási módot hívjuk kemotaxisnak. Rendkívüli módon kötődnek a vízhez (pl. a szaporodásuk, a tápanyagfelvételük), ezért azt mondjuk, hogy változó vízállapotú növények. A megtermékenyített petesejt egy spóratartót és egy spóratartó tokot hoz létre, amiben a spórák keletkeznek (a spóra ivartalan szaporító szerv). Amikor megérnek, kihullanak a talajba, és ebből lesznek az új mohanövénykék. Ivaros-ivartalan nemzedékváltozásnak, vagy kétnemzedékes szaporodásnak hívjuk. Az egyik ivarosan, a másik nemzedék ivartalanul jön létre. Harasztok: szövetes növényi rendszerek, valódi szövetekkel rendelkeznek, hajtásos növények, virágjuk még nincs. A harasztok ősei a földtörténeti ókorban, 350 - 400 millió éve éltek, ezek az ősharasztok. Hatalmas méretű fák voltak. Ezekből alakultak ki a hatalmas kőszéntelepek. A mai képviselőik 20 - 30 centiméteresek. Állandó vízállapotú növények. Ettől függ a szaporodásuk, tápanyagfelvételük. A nedvesebb, hűvösebb helyeket kedveli. Osztály: Zsurlók: mivel leveleik nincsenek, csak pikkelyeik, a zöld színtestek az elágazó szárban találhatók, itt megy végbe a fotoszintézis. Nálunk a leggyakoribb faj a mezei zsurló. Páfrányok: a talaj feletti rész többszörösen szárnyaltan tagolt levelek. A száruk a talajban gyöktörzset alkot, a föld alatt elhelyezkedő módosult szár. A tagolt levelek fonákán képződnek a spórák. A spórák megérésükkor kihullanak a talajba, szív alakú előtelepet alkotnak, ezen az előtelepen jönnek létre az ivarsejtek. A megtermékenyített petesejtből lesz az új páfrány. Nemzedékváltakozás figyelhető meg. Állandó vízállapotú növények, ettől függetlenül a nedvesebb, hűvösebb helyeket kedvelik. B. Biológiai album, 68-as tábla (Biológia III, 90. o.): rovarok, halak légzése. Rovarok légzése: a rovarok légcsövei a testet teljesen behálózó csőrendszert alkotnak. A légcsőrendszer a test két oldalán szelvényenként elhelyezkedő légzőnyílásokon keresztül áll kapcsolatban a külvilággal. A légzőnyílásokat kitinszűrők szűrőberendezés védi. A légcsövek belső falát is vékony kitinréteg fedi, amely spirális fonal alakjában a légcső üregét rugalmasan és szabadon tartja az áramló gázok számára. Legkisebb nyúlványai a szövetekben a sejtek közé hatolnak. A rovar potrohának mozgatásával segíti elő a légzést. Halak légzése: a halak kopoltyúi a garat két oldalán levő kopoltyúüregben helyezkednek el. Oldalról az üreget mozgatható kopoltyúfedő borítja. A kopoltyú szilárd alapjai a kopoltyúívek, amelyekben nagyszámú kopoltyúlemezt találunk. A hajszálérhálózattal átszőtt kopoltyúlemezek vékony hámszövettel borított felületén történik a gázcsere. A gázokat a kopoltyúlemezek és a biológiai oxidációt végző sejtek között a vér szállítja. A légzőmozgást a száj és a kopoltyúfedők összerendezett működése biztosítja. A belégzésnél a száj kinyílik, a szájüreg kitágul, a kopoltyúfedő zárva marad. A szájból a kopoltyúüregbe áramló víz átmossa a kopoltyúlemezek felületét. Kilégzésnél a szájnyílás becsukódik, a szájüreg összeszűkül, és a kopoltyúfedők mellett a víz a külvilágba áramlik.