3. a.
                  Ismertesse az emberi légcsere folyamatát!

Az ember szárazföldi életmódhoz alkalmazkodva  tüdővel  lélegzik.  Az  ember
légzőfelülete mélyen a tüdőben helyezkedik el, a levegőnek hosszú utat  kell
megtennie.  Ezek  összességét  légutaknak  nevezzük.  Légzés  nem  más  mint
gázcsere melyet  légzőszervek  segítségével  végezzük.  A  levegő  légutakon
keresztül jut a légző felületekhez.
Megkülönböztetünk alsó és felső légutakat.
Felső légutak: -orrüreg; szájüreg; garat; gége.
Alsó légutak: -légcső; tüdő (jobb-ball); hörgök;
                               Felső légutak:
|[pic]                          |- Orrüreg: elsősorban itt érkezik a levegő, |
|                               |amely innen felmelegedve és megszűrve       |
|                               |folytatja útját.                            |
|                               |- Szájüreg: mélyebb lélegzet vételnél vagy  |
|                               |beszédnél a szájüregen keresztül is áramlik |
|                               |a levegő.                                   |
|                               |- Garat: az orr- és szájüregből ide jut a   |
|                               |levegő. Itt a levegő és a táplálék útja     |
|                               |kereszteződik. Nyelésnél a légcső felé      |
|                               |vezető út elzáródik, míg légzésnél a gégén  |
|                               |keresztül áramlik a levegő a légcsőbe.      |
|                               |- Gége: a felső légutak részében a hangadás |
|                               |felelős szerve. Vázát porcok alkotják       |
|                               |felszínét hangszalagok kettéosztják a       |
|                               |hangszalagok mozgatását a gége izomzat,     |
|                               |végzi.                                      |
|                               |- Légcső: itt folytatódik a levegő útja. Ez |
|                               |a gégéhez csatlakozó, szintén porcos,       |
|                               |rugalmas falú cső. Alsó vége két főhörgőre  |
|                               |ágazik. A két tüdőfél szivacsos szerkezetű, |
|                               |nagy kiterjedésű rugalmas szerv, amely a    |
|                               |mellkasban helyezkedik el. A mellkas üregét |
|                               |a hasüregtől a rekeszizom lemeze választja  |
|                               |el.                                         |
|                               |-Tüdő: a levegő a léccsövön keresztül a tüdő|
|                               |felekbe jut. A két tüdőfél szivacsos        |
|                               |szerkezetű, nagykiterjedésű és rugalmas     |
|                               |szerv. A tüdőben a légcső fő főhörgőkre     |
|                               |ágazik. A főhörgők hörgőcskéket hoznak létre|
|                               |melyek léghólyagocskákban végződnek.        |


A tüdőbe lépő  főhörgők  további  elágazásokkal  egyre  kisebb  csöveket,  a
hörgőcskéket  hozzák  létre  és   ezek   léghólyagocskákban   végződnek.   A
léghólyagocskák falát kívülről hajszálérhálózat fonja körül.
A légzőmozgásokat a rekeszizom  és  a  bordák  közötti  izmok  segítik  elő.
Belégzéskor a rekeszizom  összehúzódik,  így  lefelé  mozdul  el  a  hasüreg
irányába. Ugyanakkor a bordák közötti izmok  is  összehúzódnak.  Kilégzéskor
az izmok ellazulnak, és a mellkas fala, valamint a lassan összehúzódó  tüdőt
követő rekeszizom eredeti nyugalmi helyzetébe tér vissza.
(léghólyagocskák  nagyon  vékony  egyetlen  sejtrétegből   hámszövet   által
borított szervrész)
[pic][pic]
                                                                      3. b.
            Hasonlítsa össze az ozmózis és a diffúzió jelenségét!

Diffúzió:  részecskék  mozgása  a   magasabb   koncentrációjú   helytől   az
alacsonyabb koncentrációjú felé. A diffúzió akkor alakul ki,  amikor  eltérő
részecske-koncentrációjú  közegek  érintkeznek.   Az   élőszervezetekben   a
tápanyagok sejtekbe történő be- és kiáramlását diffúzió biztosítja.
Pl. víz felvétele talajból, gázcsere a növények és a légkör között.
Ott, ahol a diffúzió  túlságosan  lassú  folyamat  egy  meghatározott  anyag
mozgatására  aktív  transzport  gyorsítja  fel  a  folyamatot.  A   diffúzió
speciális formája az ozmózis.
Ozmózis: az oldott anyag nagyobb molekulái nem  képesek  áthatolni  a  félig
áteresztő hártyán, csak az oldószer kisebb molekulái. Ilyen esetben csak  az
oldószer áramlik a félig áteresztő hártyán az oldat felé.


                                    3. c.
          Hol termelődnek és milyen hatásúak a növekedési hormonok?

A szabályozás a sejtek közötti információcsere útján jön létre.
Két alapvető módja:    - a hormonális
                 - az idegi                     szabályozás
Mindkét  esetben  a  sejtek  közötti  információ  átadás  hírvivő  molekulák
segítségével megy végbe.
A hormonális szabályozás hírvivő anyagai a hormonok.
A termelődési helyből elszállítódnak a szabályzás helyére, és ott fejtik  ki
hatásukat. Működésük során jönnek létre  különböző  szervek  ill.  szövetek,
pl.: gyökér, szár, levél, virág.
A hormonok többsége nem csupán egy folyamatot  szabályoz,  hanem  több  féle
hatásuk van.
Legjelentősebb növényi hormonok:
- Auxin:     a  sejt  megnyúlásáért,  a  hajtások  növekedéséért,  a  gyökér
           növekedéséért felelős. Legkorábban felfedezett  növényi  hormon,
           valamennyi magasabb rendű növényben  megtalálható.  Képződési  a
           növekvő  hajtás  csúcs.  Eloszlása  a   növényben   egyenlőtlen.
           Legnagyobb mennyiségben a fiatal  hajtások  környékén  található
           (Indol-ecetsav, IES, Indol-vajsav)
- Gibberelin:    a sejtmegnyúlás elősegítésében van szerepe (szár).
- Citokinin:     a gibberelinnel  szoros  kapcsolatban  vannak.  A  növények
           sejtosztódási folyamataira gyakorolnak hatást.
- Etilén:   az érés folyamataira gyakorol hatást. Emellett gátló  hatása  is
           van, a növekedést gátolja.
- Abszcizinsav:  nincs látványos hatása, természetesnek  vesszük.  A  rügyek
           idő előtti kihajtását gátolja, a növények  téli  nyugalmának  fő
           szabályozója.